Rendes éves fizetett szabadság szabályai

A munkavállalókat a munkaviszonyban töltött naptári évenként rendes szabadság illeti meg. A rendes szabadság alap- és pótszabadságból áll.

Fontos szabály a szabadság kapcsán, hogy a munkavállalót a további munkaviszonya után is megilleti a szabadság.

Ha a munkáltató őt nem teljes munkaidőben alkalmazta, úgy a munkavállalónak évi rendes szabadság akkor is jár.

A munkaviszony szünetelésének idejére alapesetben nem jár szabadság.
Ez alól kivétel képez a keresőképtelenséget okozó betegség tartam, a szülési szabadság, a gyermek gondozása vagy ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság első évére.

Akkor is jár szabadság, ha a munkavállaló harminc napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadságon van.

Szintén jár szabadság a tartalékos katonai szolgálat idejére, és minden olyan munkában nem töltött időre, amely vonatkozásában a munkavállaló távolléti díj-, illetve átlagkereset-fizetésben részesül.

A fizetett szabadság mértéke munkavállalók esetén eves mértéke húsz munkanap, amely a fizetett szabadságra vonatkozik.

A fizetett szabadság évi mértéke a munkavállaló életkorának növekedésével egyre nagyobb, így a 25. évét betöltött munkavállaló eves rendes szabadság 21 nap. 28 évtől huszonkettő, majd a 35. életévig 3 évenként 1 nappal növekszik a fizetett szabadság évi mértéke. A 35. életév után a fizetett szabadság mértéke 2 életévenként növekszik egy nappal egészen a 45. életévig, amikor 29 nap évi fizetett szabadság jár a munkavállalónak.

A fentiek szerinti, életkor alapján növelt mértékű fizetett szabadság abban az évben illeti meg először a munkavállalót, amelyben a fentiek szerinti életkort betölti.
A munkáltató az igénybe vet szabadságot munkanapban köteles nyilvántartani. Így a szabadság munkaórában történő nyilvántartása nem felel meg a követelményeknek.